Marci Kenczler is a Budapest based graphic designer of various famous film posters and adverts.
Marci Kenczler egy budapesti grafikus, akinek a nevéhez hires-hírhedt filmposzterek és
frappáns reklámok fűződnek.
What’s your relationship with the city of Budapest?
I grew up in Buda among the rich kids of Buda. I wasn’t a rich kid of Buda. I was from there but I was not rich… I still live here, I work here so I live my life in Buda from Monday to Friday, and from Friday afternoon to Sunday – like everybody else – I go to the center of Pest. I cycle all the time so that takes me anywhere quickly.
Milyen viszony fűz Budapesthez?
Itt nőttem fel, a budai úrigyerekek között. Én nem voltam budai úrigyerek, csak budai voltam, de nem voltam úrigyerek. A munkehelyem is itt van, szóval az életemet Budán élem, legalábbis hétfőtől péntekig. Aztán péntektől vasárnapig, mint ahogy mindenki más, megyek be a pesti belvárosba. Sokat biciklizem, bárhova eljutok.
Have you previously lived anywhere else?
I’ve never lived anywhere else than Budapest, Hungary, but I am thinking about trying. Just to experience how life and work is somewhere else. It doesn’t have anything to do with the politics of Hungary, but the fact that people talk about the compulsory catholic studies in schools makes me not want to raise children in this country. I would agree with religious studies if it meant that they speak about all worldly religions, not only Catholicism. If I lived somewhere else, maybe I would miss Budapest a lot. I love that you can never get bored here, there are always thousand places you can go to drink, eat, listen, see etc.
But when I will have a child, I would want them to live somewhere else, to experience how it is to live in a place where people live in a multicultural society, so they understand that everybody is equal.
I thought about living in Copenhagen. I love Scandinavian Design, but that is not the reason. I like that people are “normal”, things work and everybody speaks English. I like that it’s not too hot there because I don’t like that. The city is as dirty as a big city is supposed to be, but not dirtier.
I thought about Bristol too. There are a lot of galleries and even a sea, although I wouldn’t get in it, but it’s good that it’s there.
Éltél valaha máshol is?
Még nem éltem sehol máshol, de szeretném megtapasztalni, hogy milyen az. Ennek semmi köze a politikához, bár a kötelező hittanoktatás ténye eléggé ösztönöz abban, hogy elhagyjam az országot. Tanítsanak valláselméletet, az tök jó, de akkor legyen szó a többi vallásról is. Mindenesetre ha máshol élnék, valószínűleg nagyon hiányozna ez a város. Szeretem, hogy soha nem lehet unatkozni, mindig ezerféle helyre lehet menni inni, nézni, hallgatni stb.
De ha lesz gyerekem, neki is fontos tapasztalat lenne, ha egy ideig olyan helyen élne, ahol mindenféle színűek az emberek, hogy megértse, hogy ők is ugyanolyanok.
Gondoltam Koppenhágára. Imádom a skandináv dizájnt, de nem ez az ok. Szeretem, hogy normálisak az emberek, minden működik, mindenki beszél angolul. Tetszik, hogy nincsen rohadt meleg, mert azt nem szeretem. Pont annyira koszos, mint amennyire egy nagyvárosnak lennie kell, de közben tiszta is, rendes is annyira, amennyire kell. Bristolra is gondoltam. Van sok galéria meg tenger, amibe bár nem mennék bele, de jó, hogy van.
Do you think life is hard here?
I know that it is hard for a lot of young people, because they find it difficult to find a good job, but honestly, I think that you can do it if you are talented and you work real hard. A lot of people leave the country, but it's not because they don’t like to live here. They do, especially the young people, because they don’t have opportunities. However, you always have to work hard no matter what you do, and there is no such thing as a menial job, you can be a waiter until you find something better (by the way it’s a difficult job). An important feature of the talented people is that they always find their way, either way.
Szerinted nehéz itt az élet?
Tudom, hogy sok fiatalnak nagyon nehéz, mert nehezen helyezkednek el, de őszintén szólva szerintem aki tehetséges és keményen dolgozik, az megtalálja a helyét. Sokan elhagyják az országot, de nem azért, mert utálnak itt lenni, hanem azért – főleg a fiatalok -, mert nincsenek lehetőségeik. Az biztos, hogy keményen kell dolgozni, szerintem nincs alantas munka, és el lehet menni vendéglátózni, amíg nem találsz valami jobbat (hozzáteszem, az is egy nehéz munka és azt is lehet jól csinálni). A tehetséges embernek az is az ismérve, hogy megtalálja az útját, így vagy úgy.
How did you become a graphic designer?
Not the obvious way. I didn’t study art or design. When I was really young I played basketball and I thought I would become an NBA player. Then I had to stop because of health problems and I got so pissed I didn’t even play again until recently. I’ve studied business, Hungarian, communication – didn’t finish any of them. I started a magazine (Fontos) with friends. We had no money so I tried to help out with the layout but ended up doing it on my own. Then I started working as a freelance designer but I got a little bit bored of it, and I also wanted to see whether what I think about communication works with the really big brands or not. That’s how I got to the agency.
Hogy lett belőled grafikus?
Nem egyenes út vezetett hozzá és nem jártam művészeti egyetemre. Nagyon fiatalon kosárlabdaversenyző voltam és azt gondoltam, hogy majd az NBA-ben fogok játszani. Jártam a külkerre, azt is gondoltam, hogy businessman leszek, jártam magyar szakra is, kommunikációt is tanultam, de sehol nem szereztem diplomát. Aztán indítottunk néhányan egy lapot (Fontos), pénzünk nem volt, így elkezdtem belefolyni a tördelésbe, majd a végén teljesen én csináltam. Ezután szabadúszó grafikusként dolgoztam, de később meguntam, és szerettem volna kipróbálni, hogy az, amit én gondolok a kommunikációról, működik-e az igazán nagy márkáknál is. Így kerültem ügynökséghez.
And does it?
It seems so. Now I work as lead creative and I have a team of 2 copywriters and 2 designers. I see my work as problem solving and not artistic self-expression. You do have to know a lot of different styles, you have to meet a lot of criteria, you have to fulfill a lot of requirements and I think this makes it one of the most difficult jobs. It is crucial to me there has to be thought beyond the design. There has to be a message, an overall concept. It’s not enough if it’s just simply beautiful. Almost the other way around.
És működik?
Úgy tűnik, igen. Lead kreatívként dolgozom, a csapatomban van két szövegíró meg két grafikus. Úgy tekintek a munkámra, mint amiben problémákat oldok meg, nem tartom magam művésznek. Tudni kell hozni sokféle stílust, rengeteg szempontnak kell egyszerre megfelelni, és szerintem épp emiatt az egyik legnehezebb szakma.
Nekem a legfontosabb a gondolat a dizájn mögött. Kell, hogy legyen egy üzenet, egy átfogó koncepció a dolog mögött. Az nem elég, ha csak simán szép. Sőt, majdnem fordítva.
Do you have graphic idols?
No. I don’t like to look at other’s work because it influences me too much. I heard the Hungarian film director Szabolcs Hajdú say it in an interview that he doesn’t like to watch films directed by other people because when he sees something he really likes, he becomes really depressed about his own work, he starts thinking it’s crap. So that’s how I feel about it too. There were graphic designers who inspired me to become one, I wanted to be like them. When I did become a graphic designer, we were not the same after all, because our philosophies were different.
Vannak grafikai példaképeid?
Nincsenek. Nem szeretem mások munkáit nézni, mert nagyon befolyásol. Hajdú Szabi filmrendező nyilatkozta egy interjúban, hogy nem szereti mások filmjeit nézni, mert ha valami tetszik neki, akkor teljesen magába zuhan, hogy az ő munkája értéktelen szar – na én is ugyanígy vagyok ezzel. Konkrét grafikusok inspiráltak, mikor elkezdtem grafikával foglalkozni, olyan akartam lenni, mint ők, de aztán nem lettem. Kiderült, hogy én valami mást tudok.
What do film posters mean to you?
It’s my favorite genre. I’ve just made posters for Spring Breakers, but not the official poster, more like a viral campaign. I commented on this social platform saying that I wish I could make a poster for this film. So the distributor commented: We wish we knew your phone number. That’s how. But to be honest, ever since I knew it was about 20 year old girls in bikinis, I’ve wanted to make a poster for it.
Mit jelent neked a filmposzter, mint műfaj?
A kedvenc műfajom. Most készítettem a Spring Breakers plakátot. de nem hivatalos plakátot csináltam, hanem inkább egy vírusjellegű dolgot. Ez az ötlet úgy született meg, hogy egy közösségi portál comment feedjében írtam, hogy bárcsak csinálhatnék ennek a filmnek egy plakátot. Mire a forgalmazó odakommentelt: Bárcsak tudnám a telefonszámod! Hát így. Őszintén szólva amióta tudom, hogy ez egy olyan film lesz, amiben húszéves lányok bikiniben vannak, azóta szeretnék a témában valamit csinálni.
What do you think is wrong with contemporary Hungarian film posters?
I think mostly people are sloppy about them. Of course there isn’t too much money for them, but no passion either. They don’t care enough, they don’t believe in it.
90% of the film posters are rubbish, but of course there are worthy exceptions.
An other very common problem is that the film’s producer and director instruct the designer way too much, even though the poster is a marketing element in my opinion, and thus it should be designed by marketing experts, not film makers, no matter of the genre. You have to ask the question: why is there a poster being designed? To have a nice supplying artwork for the film? Or for communication purpose? Because if it’s a communication tool, it should be made by communication experts.
But certainly there are questions about the poster’s function to discuss. Does it only have to work before the viewer sees the movie? It used to work like that, but since there aren’t too many film posters on the streets any more, this might have changed, today it is rather possible to create something that’s more like an added value of aesthetics.
Mit gondolsz, mi a baj a mostani magyar filmplakátokkal?
Szerintem sajnos az igénytelenség. Persze pénz sincs rá sok, de igény sincs. Nem hisznek benne. A filmplakátok 90%-a dilettáns munka, tisztelet a kivételnek. Illetve a másik rossz eset, hogy gyakran a film producere és rendezője kézivezérléssel irányítja a grafikust. Márpedig a plakát (ahogy pl. a trailer is), nem a film része, hanem marketingeszköz, amit marketingszakemberekre kellene bízni a film műfajától függetlenül. Fel kell tenni a kérdést, hogy miért készül egy plakát vagy egy trailer. Hogy legyen egy szép kiegészítő artwork a filmhez? Vagy kommunukációs célból? Mert ha kommunikációs célból, akkor készítsék el kommunikációs szakemberek.
Persze az is érdekes kérdés a plakát funkciójával kapcsolatban, hogy csak addig kell-e működnie, amíg meg nem nézed a filmet? Mert alapvetően így volt, de amióta nem nagyon vannak filmplakátok pl. az utcán, azóta kicsit megváltozott ez a funkció, azóta inkább lehet olyan munkákat készíteni, ami egy hozzáadott esztétikai érték.
The most memorable film poster you designed?
Shame. The base of this poster is a photo. The biggest challenge was to create the ‘artificial semen’. I worked with this professional SFX artist, because you know it’s not easy to create artificial semen… We had 4-5 different kinds of semen and it took a lot of pictures to find the perfect one. He is badass, he does both food styling and special effects working together with chemists. But at the end the distributor refused to use this poster. So, I put it on my own blog and it spread around the world. It was published on Japanese blogs and it had its own forum on imdb. Then it reached the director somehow who freaked out and called Budapest asking what the hell we were thinking. But it was still big news, it was a good advert after all, looking back from now, I think we could have come up with this mechanism on purpose. But we didn’t.
Melyik volt a legemlékezetesebb filmplakát, amit terveztél?
Shame Ez egy fotóalapú plakát, és az első érdekes dolog a “műgeci” elkészítése volt. Egy profi filmtrükkössel dolgoztunk együtt, mert nem volt egyszerű műgecit készíteni. Volt 4-5 féle geci és sok fotót kellett készíteni, mire sikerült megtalálni a tökéletest. Ő egy nagyon profi, kémikusokkal is együtt dolgozó trükkmester és foodstylist. Végül a plakát nem került nyilvánosságra, mert a végén a forgalmazó mégsem vállalta be. Én kitettem a blogomra, és valahogy elterjedt, rengeteg helyre kikerült, már japán blogokon megjelent, az imdb-n saját fóruma lett. Aztán eljutott a film rendezőjéhez, aki őrjöngve hívta Budapestet, hogy ezt hogy gondoltuk. De óriási hírértéke volt, igazából mégis jó reklám volt, utólag azt gondolom, hogy akár ezt a mechanizmust szándékosan is kitalálhattuk volna.
Do you have a hobby?
Yes, photography. But my photos are terrible. I take them, look at them, and they are not similar to my liked photos made by my favorite photographers in any way at all.
Van hobbid?
A fotózás, de sajnos szörnyű képeket csinálok. Megcsinálom, ránézek, de semennyire sem hasonlít azokra a képekre, amiket az általam kedvelt fotósok készítenek.
Who is your favorite photographer?
Balázs Glódi.
Ki a kedvenc fotósod?
Balázs Glódi.
What is your strength within graphic design?
Posters. Prints. There is no place for bullshit here. Things aren’t moving, you can’t cut, you can’t pussyfoot around things. Either your message works or it doesn’t. I also love identity designing but there are less opportunities to do that. I would love to design identity for restaurants and bars, starting from scratch, including all the details, the embroidery of the tablecloth or the towel in the bathroom.
Grafikán belül mi az erősséged?
Poszterek. Printek. Ott nincs félrebeszélés. Nem mozognak a dolgok, nem lehet vágni, nem lehet elmismásolni a dolgokat. Vagy működik az üzeneted vagy nem. Nagyon szeretem még az arculattervezést is, de inkább a printekről ismernek az emberek.
De imádnék pl. éttermeknek vagy bároknak arculatot tervezni a nullától kezdve a részletekig, hogy hogy van hímezve a terítő vagy ilyesmi.
Which places do you think have the best identity design in Budapest?
The ones designed by Eszter Laki (Kispiac, Bisztró, Doboz) or Gergely Lukács Szőke (Anker, Ankert, Átrium, Méterbár) are extraordinary.
A budapesti helyek közül melyek szerinted a legjobb acrulattal rendelkezőek?
Eszter Laki (Kispiac, Bisztró, Doboz) és Gergely Lukács Szőke (Anker, Ankert, Átrium, Méterbár) munkái kiemelkedőek.
What was the most exciting cultural or artistic phenomenon recently for you in Budapest?
That is hard to say. We live in a colorful stream of content, but it’s hard to say what is truly exciting. The young people today have so many great opportunities, such as buying a nice DSLR camera or traveling the world so they create a lot of content. But what is truly original, valuable and something we will remember for a long time? At first sight it might seem interesting but then the day after you see something that is the same.
I think that the greatest thing to happen in the past 10 years is Akkezdet Phiai. They and the slam poetry community around them do something so unique with a message beyond themselves that we will really remember in 10 years.
Mi számodra a legizgalmasabb budapesti kulturális vagy művészeti jelenség az utóbbi időből?
Nehéz kérdés. Nehéz manapság megállapítani, hogy mi az, ami igazán izgalmas és értékes. Tény, hogy egy színes kavalkádban élünk, de szerintem ez megtévesztő, hisz ma már minden fiatal tud magának venni egy DSLR-t, lehet, hogy már látta a fél világot (ha szerencsés és jó családba született), és akkor özönlink ránk egy csomó színes tartalom. De ebből vajon mi az, ami tényleg eredeti, értékes, és megmarad az emlékezetünkben? Jön, kurva jónak tűnik, de másnap jön egy új, aki ugyanazt csinálja megint.
Serintem az elmúlt tíz év egyetlen igazán kiemelkedő jelensége Akkezdet Phiai. Amit ők és a körülöttük kialakult slam poetry közösség csinálnak, az ennyira egyedi, és van mögötte gondolat, hogy tíz év múlva is fogunk emlékezni rájuk.
How do you feel about having your on work in your flat?
I never put any of my own work onto the walls. There are a few I like but I couldn’t put them onto my walls. I prefer having friends’ work on my walls, such as Balázs Glódi photographer’s work, or old posters, but only originals, not reproductions. Either I buy these or we exchange works. I do collect artwork from the contemporary artists too, and who knows, maybe in 10 years they will actually be worth something.
El tudod képzelni, hogy saját munkát tegyél ki a faladra?
Saját munkát sosem teszek ki, bár van egy pár, amit szeretek, de nem tudnám kitenni a falra. Szívesebben teszem ki barátok munkáját, mint pl. Glódi Balázs fotós barátom munkáját, régi plakátokat, de kizárólag eredetieket, nem reprókat. Vagy megvásárolom ezeket, vagy esetleg bartelben elintézzük. Gyűjtöm a dolgokat, mostani grafikusoktól is vásárolok, és ki tudja, lehet, hogy 10 év múlva érnek majd valamit.
Why do you have backpacks on the walls?
The reason is pretty practical: I just simply haven’t found a better place to keep them…
Miért vannak hátizsákok a faladon?
Egyszerű, prózai dolog – nem találtam nekik jobb helyet…
.jpg)
